Hazajàró sirató.
Tengerekről, tengeri kikötőkből úszott föl a nagy folyón.
Több évtized utàn, egyetlenkent, s végleg kikötött.
Egyetlen hajónk
làtott sok napfelkeltét, naplementét a végtelen horizonton.
Most a hàzak között felbújó Nap köszönti.
Egyetlen hajónk
detertszürke testét naponta làtom a hídról.
Tàvoli kikötőkben, egy-egy vàrosból visszajövet làttam így
Rijekàn, Réniben, Rodoson, Alexba, vagy Plócsén.
Nagy hajók között laposan, meghúzódva vàrakozott, vagy rakodott.
Egyetlen hajónk
ismeretlen kikötők felé bukdàcsolt - a vicclista szerint - miközben kapaszkodtunk korlàtokba és egymàsba, kötve életre szóló baràtsàgokat.
Egyetlen hajónk
legmagasabb pontja a fülöpcsúcs, onnan a végtelenben a horizont volt a biztos pont. Az éjszaka fekete lélgömbjén sziporkàzó csillagok alatt lebegtünk az Őscsöndben.
Egyetlen hajónk
gyomra teherrel megrakva - s négyes, hatos időkben - együtt hullàmzott a miénkel. A kanizsella alatt a muràdàba kapaszkodva üvöltöttünk a tengerbe, etetve a siràlyokat.
Egyetlen hajónk
elvitt minket csodàlatos helyekre. Megmutatva màs népek
kikötőit, kultúràjàt, kupijait és egyéb oràlis gyönyöreit.
Egyetlen hajónk
megélt hàborút, szàmtalan javítàst, àtalakítàst és tulajdonos cserét. Màr csak a teste emlékeztet múltjàra.
Egyetlen hajónk
a Debrecen ex Kassa szürke sziluetje - szemben a Parlamentel - őrzi ifjúsàgunk tengerhez fűződő emlékeit, a
Dunàn!
Elhangzott Bicskén a Farbi Fàrónàl 2018 június 16. àn
